Szeptember

Sanyival Pokémont nézünk, és a vp-hez való széngyújtás közben megégette a kezét, ezért jegeli.
Én: - Szegény, megégett a mancsod?
Sanyi: - Á, nem vészAsh! De ez a cucc elég jegAsh! Viszont a kezemnek egész kellemAsh!
Én: - SANYIIIIII!!! Elég már!
Sanyi: - Azt mondod, ez már nem viccAsh? Humorom most már terhAsh?

(aki esetleg nem tudná, a Pokémon főhősét Ashnek hívják...)
U.i.
Sanyi: - Hmmm, de most, hogy már nem jegelem, újra fájdalmAsh.

~o~

Bent felejtetted a zsebkendőt a nadrágzsebedben, és úgy mostad ki? Az semmi! Bent felejteni egy ESERNYŐT a mosógépben, és úgy betenni egy mosást, na az már valami!
(de azért egy zsebkendő is belekeveredett a mosásadagba, csak hogy teljes legyen a kép...)

~o~

- Nem főzöl még egy adag kávét?
- Nem.
- De miért nem?
- Az előzőt is én főztem.
- Én meg egész héten főztem. És a tejet is én vettem hozzá.
- De én nem ittam a tejből.
- De ha te főzöd, finomabb, benne van a vidraszeretet.
- Igen, de...
...
... basszus, nincs is itthon több őrölt kávé!

~o~

Elköszöntem Sanyitól, jó éjszakát kívántam neki, aztán bevackoltam magam a szobámba. Úgy háromnegyed óra múlva hallom, hogy Sanyi jár-kel a lakásban, készülődik lefekvéshez. Egyszer csak nyílik a szobám ajtaja, bekukucskál:
- Mi már elköszöntünk egymástól?
- Igen, de elköszönhetünk még egyszer.
Nem emlékezett pontosan, hogy csak simán megöleltük egymást, vagy az már a búcsúölelés volt-e, ezért bejött még egy ölelésre. Annyira szeretem <3

~o~