Május

Vacsora utáni leharcolt állapot, kigömbölyödve pihenünk. Sanyi elkezdi csipegetni a maradék sült krumplimat.
- Na jó, egyet... még egyet, még egyet... om-nom-nom... Áh, VIDD INNEN!
- NEM!
- DE!
- EDD MEG!
- *szomorú bociszemek* Rossz lesz a pocakom, ha most még ezt is megeszem. :(
- Ja, jó... *elhúzom a tányért* NE MERÉSZELD MEGENNI!
- ADD VISSZA!

 ~o~

Anyuval Tic tac bummot játszunk, állatokat sorolunk.
Anyu: - Gnú!
Én: - De az amúgy micsoda?
Anyu tudományosan helytálló válasza: - Olyan, mint a zerge, csak gnúnak hívják!

~o~

Béla malaccal üldögélek az állatorvos várótermében, rajtam kívül két fiatalember várakozik egy-egy kutyával. Nyílik a rendelő ajtaja, doki kipillant, üdvözöl minket, majd mond egy állatnevet, hogy ő itt van-e. Rázzuk a fejünket, nem a miénk. Doki visszalép a számítógépéhez, megnézni, ki a következő időpontos beteg, majd kikiált:
- Béla?
- Az én vagyok! - vágtam rá. Aztán leesett, mit is mondtam... de legalább megnevettettem a két várakozó úriembert. :D

~o~

Asszem, nálunk már a fáradtság felsőfoka, hogy Sanyi tíz percen keresztül próbál felhajítani egy plüssmalacot a többi plüss közé, én közben leszinkronizálom a malac nyomorát, és mindezen jókat röhögünk.

~o~

Én: - Meg nem értett művész vagyok.
Sanyi: - Meg nem értett? ÉN EZT NEM ÉRTEM!