Július

Sanyi:
- Ez egy eredményes nap volt!
A malacketrec tiszta, most szárad.
A tepsi tiszta, most szárad.
A lelkem tiszta, most szárad.

~o~

Anyu lelkesen dugja a telefonját öcsi orra alá:
- Nééézd, ilyen szép volt ma az ég! Látod ezeket a felhőket?
- Az nem fa?
- Nem, ilyen volt ma a felhő!
- Jó képet nézek? O.o
- Ööö... Ja! *lapoz*

~o~

- Sanyi, lehúzod a ruhám cipzárját?
- Persze! HÁT, EZ EGY ELÉG ROSSZ CIPZÁR!
- ???
- Lehúztam...
*töltés*
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, SHANYIIIIII!!!!!!!!!!!!

~o~

Sanyival ácsorgunk a villamospótló buszok megállójában. Neki a 47-es jó, nekem akármelyik. Amikor jön egy busz, automatikusan lendülök előre, hogy felszálljak, de Sanyi felhívja a figyelmemet, hogy neki ez a járat nem jó.
- Ja, oké! Akkor szia! - hajolok búcsúcsókért, mire ő szomorkás hangon megszólal:
- Hát nem vársz meg velem egy 47-est? :(
Awww... <3

~o~

Sanyi: - Akkor jó éjt! Az ajtódat nyitva hagyjam vagy csukjam be?
Én; álmosságtól maszatos hangon: - Ne, hagyd nyitva!
Sanyi: - Ööö... akkor most ne hagyjam nyitva, vagy volt ott egy vessző? Kicsit egybefolyt...
Én: - Mármint, kérlek szépen, hagyd nyitva!
Sanyi: - Na, oké!
Jót kuncogunk a kis közjátékon, aztán RÁM CSUKJA AZ AJTÓT.

~o~

Kaja után nagy arccal fordulok Sanyihoz:
- Nem azért, mert én főztem, de ez k*rva finom lett.
- Mert én melegítettem hozzá a tortillát.
- De én állítottam össze, és az egészet én csináltam! Én termesztettem hozzá a paprikát és a paradicsomot is!
- Én trágyáztam.
- Én állítottam elő a lisztet, amiből a tortilla készült.
- Én teremtettem a világot.
- De az én ötletem nyomán.