Január

Anyu mai aranyköpése:
- A bal fülére nem hall, a jobb fülére meg süket!

~o~

Délután fél háromkor sikeresen kikecmergek az ágyból. Sanyi vérfagyasztóan komor fejjel ül a laptop előtt, rémülten kérdezem:
- Mi történt, miért vágsz ilyen arcot?
- Ja, csak kicsit macerás ez a feladat, amit csinálnom kell.
- Szegény... Már megijedtem, hogy én vagyok az oka, és aggódtam, hogy mi rosszat tettem.
- Ugyan már, te? NEM CSINÁLTÁL SEMMIT EGÉSZ NAP!!!

~o~

Annyira csípem, hogy amikor Sanyi hazaesik munkából, nem tud azonnal megölelni/kedvesen üdvözölni, de ha erre rámutatok, a válaszában olyan kifejezések fordulnak elő, mint az interperszonális kapcsolatok és a fizikai komfortszint. Legalább a fogalmazásmódja megmarad minden körülmények között :D

~o~

Csacsogok Sanyinak az idei Masters of Rock fellépőiről.
- Lesz Nightwish, kíváncsi vagyok rájuk!
Sanyi egy szuszra:
- Lesz Nightw IS?
- Igen.
Farkasszemet nézünk pár másodpercig, aztán leesik...

~o~

Sanyi beballag a szobámba, felkapja az ágyamról az egyik plüssömet, kedvesen megölelgeti, majd diadalmas vigyorral felém fordul, és kiböki:
- Látod, tudok én kedves lenni ezekhez a dögökhöz!

~o~

Bevásárlás utáni késő esti csevej:
- Hol a szappan?
- A hátizsákban.
- Hol a hátizsák?
- Az előszobában.
- Hol az előszoba?
- Ahol vagy.
- HOL VAGYOK???
~o~

- Bevetted a gyógyszereket reggel, kislányom? - kérdezi anyu hótkomolyan, mialatt én öcsém egyik régi plüssmaciját üldözöm a lakásban. Nem is értem, hogy jutott eszébe a kérdés...

~o~

Én: - Miért nincs a megállóban egy darab villamos sem?
Sanyi: - Mert megfáztak, és a kocsiszínben gyengélkednek. VAGY törvényt sértettek, és villamosszékbe ültették őket.