December

Én: - Anyu szerint gyönyörű a fánk.
Sanyi: - Látná a lángosunkat!
*fél perc csend, töltés...*
Én: - ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, SHANYIIIIII -.-

~o~ 

Vásárláskor én: - Keressünk vajat!
Sanyi spontán dalolni kezd:
- Vaaaaaaj!
Nem lesz itt baaaaj!
De ne bújj el, hajj!!!

~o~ 

Én: - Szeretlek!
Sanyi: - Én is szeretlek!
Én: - De én nagyon szeretlek!
Sanyi: - Én is téged!
*csók*
Sanyi: - Te csokit ettél.
Én: - Igen.
Sanyi: - Azt is szeretem. <3

~o~ 

*bölcs fej*
Onnan tudod, hogy felnőttél, hogy a Kinder tojást már nem a játék, hanem a csokija miatt veszed.
*körbenéz a játékokkal zsúfolt szobájában*

Várjunk csak...

~o~ 

Én (anyáskodva): - Ne mászkálj mezítláb, mert még jobban megfázol!
Sanyi (diadalmasan): - A vidrák is mezítláb szaladgálnak!

~o~ 

Vannak még normális orvosok a világon. Sanyi tegnap elkísért a háziorvosomhoz, ami ugye másfél órával arrébb van tőlünk. Kaptam antibiotikumot és köptetőt, de amikor Sanyi csak említés szintjén mondta, hogy ő is ugyanebben a járványban szenved, neki is meghallgatta a tüdejét. Aztán végül dupla adagot írt fel mindkét gyógyszerből, hogy ő is szedhesse, pedig nem az ő körzetébe tartozik. Köszönjük a kedvességét <3