Augusztus

- Azért jó velem lenni... - kezdi Sanyi tudálékosan, mire én kis híján félrenyelem az italomat.
- ... Mert olyan kib*szottul szerény vagy!
- Nem, azért PONT nem!

~o~

Esti beszélgetés.
Én: - Volt anno egy félig vietnámi osztálytársam.
Sanyi: - Akkor most viet vagy nám volt?

~o~

Több mint két hét után végre hazalátogatok. Anyu üdvözlés gyanánt jól megnéz, majd kiböki:
- Neked is meg kéne már látogatnod a kozmetikust.
Én is szeretlek, anyu <3

~o~

Bélácska elkezdi rágcsálni Sanyi melegítőjén a cipzárt.
Sanyi: - Ha tönkreteszed a cipzáromat...
Én: - Akkor mi lesz?
Sanyi: - Akkor sírni fogok. :(

 ~o~

Dühöngök reggeli közben:
- Ezt nem hiszem el! Kiszórtam a kávét, leettem magam, hajszál van a reggelimben, túlédesítőztem a kávémat... és még el sem kezdődött a nap. MI JÖHET MÉG?!
Sanyi készségesen válaszol: - Légy repül az italodba, késik a vonat, elázunk...
- Sanyi... hallottál már a költői kérdésről?
- Öhm... ez is az volt?

~o~

- Uhh...
- Ehh...
- Csináltál már ilyet korábban, Sanyi?
- Nem. Nekem is ez az első alkalom. Remélem, nem fog átszakadni!
*párbeszédhez tartozó jelenet: Sanyi és én nagy erőkkel próbálunk betuszkolni egy hatos csomag szörpöt a hátizsákba*